Egyre nehezebb egy olyan országban gondtalanul élni, ahol nap mint nap mást kell gyűlölni, és szemet hunyni a „nem is létező” korrupció felett.
Tizenöt év hosszú idő. Ennyi idő telt el azóta, hogy a Fidesz-KDNP kormányozni kezdett. És bár a kormányok összetétele változott, az alapelvek nem változtak. Egyfolytában derülnek ki a súlyosabbnál súlyosabb korrupciós ügyek. Mindeközben a kormány mindig másra mutogat, és megmondják, épp kit kell gyűlölni. Soros György, az ENSZ, a bevándorlók, a melegek, az ellenzékiek, Ukrajna, Gyurcsány Ferenc, az Európai Unió, valaki mindig ellenség. Az ellenségkép kialakítását pedig Orbán Viktor valaha még maga ítélte el. Változnak az idők.
De mi van velünk, átlag magyar emberekkel? A politika összeugrasztott minket. Akár családok is szétszakadnak, csak azért, mert nincs egyetértés politikai téren. Közben plakátokról, tévéből, rádióból, közösségi médiából kapjuk az arcunkba az egyértelmű hazugságokat. Az árak menetelnek felfelé, a közterhek lassan elviselhetetlenek, a politikusok egyre pofátlanabbak.
És mi ehhez vágjunk jó képet? Milyen szép lenne, ha egy normális, vagy legalább ennél normálisabb kormány vezetné az országot, akik az egyenjogúságot, az európai értékeket, egymás megbecsülését tartják szem előtt, és nem azzal kellene foglalkozni, hogy legközelebb kibe fognak belerúgni, vagy kit fognak megszégyeníteni.