É. Az első kérdésem az lenne, hogy van-e esetleg a nyugdíj mellett valami más jövedelem kiegészítésed, dolgozol-e valamit?

B. Nem, nem dolgozom semmi mást, tervben volt, de feleségem még aktív, gyermekem már önálló, nagykorú, így közös döntésünk végül is az lett, hogy nem kell dolgoznom.

É. Meséld el nekem, mit csinálsz egy átlagos hétköznapodon, kezdve azzal, hogy mikor kelsz fel?

B. Minden reggel fél 7-kor kelünk fel, reggelire kis teát iszom és valami egész minimálisat eszem, reggel nem kívánom annyira az ételt, mindig is így volt. Péksüteményt inkább délelőtt 10 óra körül eszem. Feleségen elindul dolgozni, én pedig leülök a számítógép elé és megnézem a híreket, kicsit tájékozódom a világról, ez kb. fél órát vesz igénybe. Hetente kétszer konditerembe járok délelőttönként, illetve most sikerült egy 15 alkalmas gyógyfürdő beutalót szereznem, így néha elmegyek és ázom egyet a közeli fürdőhelyen. Ebédelni vagy valahol a városban, valami étterem menüjét eszem vagy pedig itthon. Ebéd után kicsit szunyókálok, pihenek és várom haza a feleségemet. A délután további részét kettesben töltjük, ha kell vásárolunk, beszélgetünk. Vacsorára szinte mindig hideget eszem, igyekszem 6 óra után nem enni, de ez is már nagyon régi szokásom, nem a nyugdíjas léttel kezdtem el. 10 óra körül kerülünk ágyba, általában jól alszom.

É. Milyennek írnád le az általános közérzetedet, és nem csak egészségügyi szempontokra gondolok.

B. Őszinte leszek. A magyar közélet, politika teljesen tönkreteszi a mindennapi közérzetemet, ha fiatalabb lennék vagy lenne pénzem, biztosan elmennék ebből az országból. Amikor idejöttünk ebbe a városba 10 évvel ezelőtt, minden élhetőbb volt, az emberek is jobban figyeltek egymásra, valahogy minden emberibb volt. A mai tudásommal és tapasztalataimmal, már semmiképpen sem ide költöztem volna, ahogy erre már az előbb utaltam is.

É. Van-e valami kialakult étkezési szokásod, vannak-e szabályaid vagy tilalmaid önmagaddal szemben?

B. A már említett étrendemen kívül talán az, hogy ugyan régen sem voltam egy nagy kávés, de ma már csak teát iszom. Ennek oka, hogy néhány éve 140-150 volt a vérnyomásom, kaptam egy gyenge vérnyomás csökkentőt és teljesen elhagytam a kávét, azóta teljesen rendben van. Talán még annyi, hogy a fehér lisztet és az ebből sütött ételeket teljesen mellőzzük, a tea és a víz mellett néha megiszom egy pohár sört is.

É. Mire figyelsz jobban vagy kevésbé, amióta nyugdíjas lettél az egészséged szempontjából.

B. Egyértelműen a mértékletességre mindenben. Figyelem például a sportban a testem jelzéseit. A konditerem mellett egy ideje eljártam délutánonként heti kétszer kravmaga edzésekre, de most le kell csökkentenem heti egyre, mert érzem, hogy az izmaim már nem úgy nyúlnak, mint régen és esténként feszülnek az edzések után. Ezért úgy gondolom, hogy nekem ez már túl sok volt.

É. Mit tapasztalsz magad körül, milyenek a kortársaid, hogyan viszonyulnak a korukhoz és a nyugdíjas létükhöz?

B. Elhagyják magukat, lemondanak a dolgaikról, egyáltalán nem mozognak és azt mondogatják minek az már. A hivatkozás szinte mindig ugyanaz: régen nem volt idő rá, most meg már felesleges. Nyilván van kivétel, de azért a nagy átlag az ilyen. Nem kell a határainktól messze mennünk, hogy lássuk, tőlünk nyugatra egészen más ez a felfogás, éppen ellentéte ennek.

É. Szerinted mi a legfőbb hiányosság egészségügyi szempontból állami szinten a nyugdíjasok életében?

B. Az egészségügyi alapellátás teljes kuszasága, csak a tüneti kezelés megy mindenhol és szerintem nagyon sokszor a hozzáértéssel is baj van és még mindig egyszerűbb az orvosainknak a rutint követni, mint utána menni bizonyos dolgoknak.

É. Milyen a fiatalabbak megítélése a nyugdíjasokról a környezetedben, bár tudom, hogy ez nálad még nem egészen lemérhető, mégis tapasztalsz-e már valamit ezen a téren?

B. Személyes tapasztalatokról még nem tudok beszámolni, de több, nem túl biztató cikket már olvastam ezzel kapcsolatban.

É. Teszel-e vagy tettél-e bármiféle megelőző lépést annak érdekében, hogy élhető, élvezhető legyen a mostani és az idősebb korod azokon kívül, amikről már beszéltünk?

B. Az az igazság, hogy én mindig is aktív életet éltem és ez napjaimban sem változott. Ha jobban visszagondolok az aktív dolgozó éveimre, akkor nem látok sok különbséget. Talán csak egy életszakaszom volt, amikor a sport egy kis ideig kimaradt az életemből. Az alap karakterem nem változott.

É. Még nem beszéltünk más szabadidős tevékenységeidről. Utaztok-e a feleségeddel, szeretsz-e kicsit kimozdulni otthonról, más világokat, embereket megismerni?

B. Magát az utazást nem szeretem, de ha az úton, az utazáson már túl vagyok, akkor nagyon szeretem felfedezni a világot, kultúrákat, városokat. Minden évben elutaztunk és elutazunk most is nyaralni, szeretünk kisebb – nagyobb túrákat tenni, nagyon szeretek biciklizni, kocogni mindenhol.

É. Vannak-e olyan barátaid vagy családi barátotok, akivel összejártok, esetleg közös programokat szerveztek, napi-heti vagy havi szinten találkoztok.

B. Nincsenek, nem járunk össze senkivel. Vannak persze ismerőseink, de amióta ideköltöztünk, valahogy nagyon jól meg vagyunk egymással a saját életünkben. Egymás társasága vagyunk és ez jól van így. A közmédiát, facebookot nézem, bár nem posztolok, nem fotózok és nem teszem azt közkinccsé, elég gyomorforgatónak érzem ezt a képmutató társadalmat, mindenki mást mutat, mint ami, aki valójában ő.

É. Van-e valami terved, amit szeretnél még tanulni? Olvasol-e, jártok-e moziba vagy színházba, milyen az igényed a szellemi aktivitásra?

B. Sajnos a város szellemi, kulturális élete csekély, ezért csak ritkán jutunk el színházba. Amikor nyugdíjas lettem, elvégeztem egy CNC technikusi képzést még fél év gyakorlatra is elmentem egy másik városba, hátha szükségem lesz még arra, hogy dolgozzak. A szemem miatt annyit már nem olvasok, mint régen, legalább is papír alapon nem. Tévében próbálok igényesebb filmeket nézni, moziba 1-2 évente azért elmegyünk.

(Nem régen ért haza ismerősöm kedves felesége, aki, miközben tortával kínál, közbeszól, hogy nincs szüksége a férjének tanfolyamra, mert amúgy is egy érdeklődő és kutató típus, ha valami érdekli, képes az interneten heteken át kutatni és tájékozódni minden iránt. Azt is hozzá teszi, hogy a baráti társaságok hiánya csakis ő miatta van, mert neki nincs rá különösebb igénye, a férjének lehet, hogy lenne.)

É. Összefoglalva, hogyan képzeled el a további életedet? Mit vársz az elkövetkező évektől?

B. Szeretném ugyanígy, ilyen aktívan és békésen megélni a hátralévő éveket, figyelnem kell a testem jelzéseire. Nem szeretnék demens lenni, sem Arzheimeres vagy Parkinsonos, remélem ezek elkerülnek majd. Jó lenne magas kort megélni nagyjából egészségesen és hirtelen meghalni. Alapban nem vagyok pesszimista.

É. Köszönöm, hogy beszélgethettem veled és nem csalódtam, a válaszaid benne voltak abban az elképzelésemben, amit rólad az ismeretségünk alatt szereztem.

B. Nagyon szívesen, és most már igyuk meg ezt a finom francia bort és egyél még tortát, kérlek.

Napház senior jóga Sopronban, csütörtökönként 19-20 óráig.

A Riport egy 60 év feletti ismerőssel bejegyzés először Ezt írják-én jelent meg.