Az iskolák és egyetemek soha nem látott kihívással szembesültek, amikor márciusban néhány nap alatt digitális oktatásra kellett átállniuk. A távoktatás egyik legnagyobb kérdése a gyakorlati órák, kurzusok megtartása, az intézmények ebben egyedi, alternatív megoldásokkal segítik a hallgatókat. A Budapesti Metropolitan Egyetem egyetemi docense, tanulásmódszertani szakértője szerint három forgatókönyv szerint térhetünk vissza a tantermekbe: teljesen elfelejtjük a digitális oktatás új tapasztalatait, részben adaptáljuk ezeket, vagy teljesen új korszak kezdődik az oktatásban.
Online tanulás vs. távoktatás
Szemléletbeli különbség van aközött, hogy a jelenleg zajló folyamatot online tanulásnak vagy távoktatásnak nevezzük Dr. Vass Vilmos tanulásmódszertani szakértő, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) docense szerint. A távoktatásban ugyanis a hangsúly az oktatáson van: azon, hogy az oktató milyen tananyagot és hogyan ad le. Az online tanulás már elnevezésében is a diákok tanulására helyezi a hangsúlyt: ebben az esetben az a fontos, hogy az oktató hogyan segíti, támogatja a hallgatók felkészülését.
„Azok az oktatók, akik a tananyag leadására, és nem a hallgatók tanulására koncentráltak, hamar létszámcsökkenéssel és fekete ablakokkal találták szembe magukat az online órákon” – mondta el a szakértő, aki szerint pont a két szemlélet közötti különbségre világított rá a digitális oktatásra átállás. A kreatív feladatok, a hallgatói tevékenységek, kérdések és visszajelzések ugyanis lényegesen nagyobb szerepet kapnak az online tanulásban, amely így alkalmasabb a diákok motiválására a pusztán figyelemre és memóriára épülő egyszerű tananyagleadásánál.
Tanterem a XXI. században
A digitális tér rendkívül rugalmas, személyre szabott kereteket biztosít a tanuláshoz, hiszen az oktatókat bármikor elérhetik a hallgatók. A ritmust az eddig megszokott tanulási folyamatban az oktató és a tantermek adták, most viszont mindenki a saját ütemében haladhat. Ugyanakkor az online tanulásban lényegesen nagyobb a hallgatók egyéni felelőssége is. „Természetes, hogy ami érdekli a hallgatókat, azt szívesebben tanulják, éppen ezért a mi feladatunk, hogy felkeltsük az érdeklődésüket a tanított téma iránt. Azonban akármilyen jó módszertannal tanít is egy oktató, az osztályterem nem ad megfelelő kereteket a XXI. századi tanuláshoz – mondta el a szakértő. – Az elmúlt 15-20 évben hozzáférhetőbb lett az információ, és az információszerzés is felgyorsult, így már nem egyszerűen a hozzáférhető tudás mennyiségével, hanem az információ áramlásának sebességével is meg kell küzdenünk. Ehhez nem csak a megfelelő digitális eszközök jelentik a kulcsot: meg kell tanítanunk a diákokat arra, hogyan tudnak hiteles információhoz jutni a digitális térben és hogyan tudják alkalmazni a tanultakat.”
Alternatív megoldások, támogató intézmény
Bár a pandémia miatti digitális átállást sikeresen teljesítette több felsőoktatási intézmény, számos – például művészeti – képzés műhely- és eszközigényes gyakorlati kurzusai maradtak el kényszerűségből a 2019/2020-as tavaszi félévben. A Budapesti Metropolitan Egyetem fő célkitűzése a jelen helyzetben, hogy hallgatói a megkezdett félévüket eredményesen be tudják fejezni, valamint gyakorlati jegyeket és vizsgaosztályzatokat szerezhessenek úgy, hogy a teljesítéshez szükséges ismereteket is elsajátítják. Ezért a hallgatói visszajelzéseket is beépítve indította el az egyetem METUCare nevű programját, amelynek egyik lényegi eleme, hogy a koronavírusjárvány miatt meg nem tartható gyakorlati kurzusok – mint például stúdióban zajló divatfotózás, televíziós stúdiógyakorlat, sokszorosítógrafikai vagy éppen textil műhelygyakorlat – egy kéthetes intenzív szakmai program keretében szeptember elejére kerülnek át.
A járvány és a kijárási korlátozások radikális változást hoztak a hallgatók élethelyzetében is. Ezek feldolgozásában sokan szorultak mentális támogatásra is. A METUCare program részeként az intézmény bővítette az igényelhető karrier- és életviteli tanácsadási szolgáltatásait is: az egyetem képzett trénerei, szakemberei 5-10 alkalmas online konzultáció, terápia keretében segítenek igény esetén a diákoknak a szakmai fejlődésükkel és személyes problémáikkal kapcsolatos kérdésekben. A kijárási korlátozások idején több mint 120 hallgató élt a lehetőséggel.
Oktatás a járvány után
Dr. Vass Vilmos három forgatókönyv megvalósulását tartja lehetségesnek a tantermekbe való visszatérés után. Az első ilyen eshetőség, hogy semmi nem változik, és a tanulás-tanítás a korábbihoz hasonlóan zajlik majd. A második, hogy a digitális oktatás egyes elemeit az oktatók és a hallgatók is átültetik a tantermi térbe, és a két eszköztár egymás mellett él tovább – ez az ún. blended learning, amikor az internet és a digitális média nyújtotta lehetőségeket, valamint a hagyományos tantermi oktatás módszereit együttesen használják. A harmadik lehetőség pedig, hogy a digitalizáció meglepő módon pont az emberi tényezők szerepét és a progresszív oktatói szemléletet erősíti meg – nem a technológia vagy a tananyag lesz önmagában izgalmas, hanem az egyéni és a közösségi tevékenységek. „Egy ilyen, tanár és diák számára is pszichológiailag nehéz időszak után nehéz elképzelni, hogy ősszel ugyanonnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Fontos tanulság, hogy a digitális eszközök szerepe óriási lehet, azonban a legjobb eszköz sem pótolhatja az oktató személyiségét valamint a közösség szerepét és a személyes jelenlétből adódó helyzeteket” – tette hozzá Dr. Vass Vilmos.